A torony története szorosan összefügg a városházáéval, hiszen mindkettő a szecessziós főváros valódi szimbóluma. A városháza csaknem 50 méter magas tornya négy fő szinttel rendelkezik, amelyekből három kilátó.

Három emeletnyi panoráma 

Az I. szinten található az óraszerkezet – vagyis az „anyaóra” –, ahol egész órákban a Iancu-induló nevű dal csendül fel. A huszadik század elején, 1904-ben építette Mezey Dezső lakatos és toronyórás.

A szerkezet túlélt két világháborút, teteje és fala pedig az 1917-es és 1944-es tűzvészeknek is ellenállt. Számlapján ma is láthatók az 1944-ben szerzett golyónyomok.

A II. szinten 33,85 méteres magasságból láthatod a várost. Az idők során itt működött a város ügyeletes tűzoltójának megfigyelőhelye, aki harangozással jelezte, ha valahol tűz ütött ki, majd napközben piros zászlóval jelezte a tűz irányát, éjjel pedig elektromos reflektort gyújtott.

A 40,25 méteres magasságban található III. szint erkélykorlátjára hatalmas kalapácsokat szereltek, amelyek negyedóránként három ütéssel jelzik az idő múlását.

A legfölső szint a látogatók kedvence, hiszen innen egy teleszkóp segítségével részletesen megfigyelhető a belváros szinte összes látnivalója. A hely szűkössége miatt a fölső kilátón egyszerre öt személynél több nem tartózkodhat.